< Zsoltárok 130 >

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!
(Bài ca lên Đền Thờ) Từ vực thẳm, lạy Chúa Hằng Hữu, con kêu van cứu giúp.
2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!
Xin lắng tai nghe, lạy Chúa. Xin lưu ý lời con nguyện cầu.
3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?
Lạy Chúa Hằng Hữu, nếu Ngài ghi nhớ tội ác chúng con, ai có thể đứng nổi trước mặt Ngài?
4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.
Nhưng Chúa có lòng thứ tha, nên Ngài đáng kính sợ.
5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.
Con mong đợi Chúa Hằng Hữu; linh hồn con ngóng trông Ngài. Con hy vọng nơi lời hứa Ngài.
6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.
Linh hồn con trông mong Chúa hơn người gác đêm chờ đợi bình minh.
7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;
Hỡi Ít-ra-ên, hãy hy vọng nơi Chúa Hằng Hữu; vì Ngài có lòng nhân từ. Ban ân cứu chuộc dồi dào.
8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!
Ngài sẽ cứu chuộc Ít-ra-ên, khỏi mọi tội lỗi.

< Zsoltárok 130 >