Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Yahweh, mula sa kailaliman ako ay umiiyak sa iyo.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Panginoon, pakinggan mo ang aking boses; hayaan ang iyong mga tainga na tumuon sa aking mga pagsusumamo ng iyong awa.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Yahweh, kung tatandaan mo ang mga kasamaan, Panginoon, sino ang makatatagal?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Pero mayroong kapatawaran sa iyo, para ikaw ay sambahin.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Naghihintay ako para kay Yahweh, naghihintay ang aking kaluluwa, at sa kaniyang salita ako ay umaasa.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Naghihintay ang aking kaluluwa para sa Panginoon ng higit kaysa sa tagabantay na naghihintay na mag-umaga.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

O Israel, umasa ka kay Yahweh. Si Yahweh ay maawain, at siya ay labis na nagnanais magpatawad.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Siya ang tutubos sa Israel mula sa lahat ng kanilang mga kasalanan.