Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Iz globin sem klical k tebi, oh Gospod.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Gospod, usliši moj glas. Naj bodo tvoja ušesa pozorna na glas mojih ponižnih prošenj.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Če si boš ti, Gospod, zaznamoval krivičnosti, oh Gospod, kdo bo vzdržal?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Toda s teboj je odpuščanje, da bi se te lahko bali.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Čakam na Gospoda, moja duša čaka in v njegovo besedo zaupam.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Moja duša čaka na Gospoda bolj kakor tisti, ki stražijo na jutro, pravim, bolj kakor tisti, ki stražijo na jutro.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Naj Izrael upa v Gospoda, kajti z Gospodom je usmiljenje in z njim je obilna odkupitev.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

On bo Izraela odkupil pred vsemi njegovimi krivičnostmi.