Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Rwiyo rworwendo. Ndinodanidzira kwamuri Jehovha, ndiri pakadzika;

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

haiwa Jehovha, inzwai inzwi rangu. Nzeve dzenyu ngadzinzwe kuchemera kwangu ngoni.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Dai imi, iyemi Jehovha, maironda zvakaipa zvomunhu, haiwa Jehovha, ndianiko aimira?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Asi kwamuri kune kukanganwira; naizvozvo imi munotyiwa.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Ndinomirira Jehovha, mweya wangu unomirira, uye tariro yangu iri mushoko rake.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Mweya wangu unorindira Ishe kupfuura varindi vanomirira rungwanani.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Haiwa Israeri, isa tariro yako muna Jehovha, nokuti Jehovha ane rudo rusingaperi uye kwaari kune dzikinuro izere.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Iye pachake achadzikinura Israeri kubva pazvivi zvavo zvose.