Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Das profundezas a ti clamo, ó Senhor.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Senhor, escuta a minha voz: sejam os teus ouvidos atentos à voz das minhas suplicas.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Se tu, Senhor, observares as iniquidades, Senhor, quem subsistirá?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Porém contigo está o perdão, para que sejas temido.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Aguardo ao Senhor; a minha alma o aguarda, e espero na sua palavra.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

A minha alma aguarda ao Senhor, mais do que os guardas pela manhã, mais do que aqueles que vigiam pela manhã.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Espere Israel no Senhor, porque no Senhor há misericórdia, e nele há abundante redenção.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

E ele remirá a Israel de todas as suas iniquidades.