Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Pieśń stopni. Z głębokości wołam do ciebie, PANIE.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Panie, wysłuchaj mego głosu. Nakłoń swych uszu na głos mojego błagania.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

PANIE, jeśli będziesz zważał na nieprawości, o Panie, któż się ostoi?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Ale u ciebie jest przebaczenie, aby się ciebie bano.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Oczekuję PANA, moja dusza oczekuje; i w jego słowie pokładam nadzieję.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Moja dusza [oczekuje] Pana bardziej niż strażnicy świtu, [bardziej niż] ci, którzy strzegą do poranka.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Niech Izrael oczekuje PANA; u PANA bowiem jest miłosierdzie i u niego obfite odkupienie.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

On sam odkupi Izraela ze wszystkich jego nieprawości.