Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Pieśń stopni. Z głębokości wołam do ciebie, o Panie!

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Panie! wysłuchaj głos mój: nakłoń uszów twych do głosu prośb moich.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Panie! będzieszli nieprawości upatrywał, Panie! któż się zostoi?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Aleć u ciebie jest odpuszczenie, aby się ciebie bano.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Oczekuję na Pana; oczekuje dusza moja, i jeszcze oczekuje na słowo jego.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Dusza moja oczekuje Pana, pilniej niż straż świtania, która strzeże aż do poranku.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Oczekujże, Izraelu! na Pana; albowiem u Pana jest miłosierdzie, a obfite u niego odkupienie.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Onci sam odkupi Izraela od wszystkich nieprawości jego.