Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Svētku dziesma. No dziļumiem es Tevi piesaucu, Kungs.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Ak Kungs, klausi manu balsi, lai Tavas ausis uzmana uz manas sirds lūgšanas balsi.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Ja Tu, Kungs, gribi noziegumus pielīdzināt, - ak Kungs, kas pastāvēs?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Bet pie Tevis ir piedošana, lai Tevi bīstas.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Es gaidu uz To Kungu, mana dvēsele gaida, un es ceru uz Viņa vārdu.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Mana dvēsele gaida uz To Kungu vairāk nekā uz rīta gaismu sargi, kas rītu gaida.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israēls lai cerē uz To Kungu, jo pie Tā Kunga ir žēlastība un daudz pestīšanas pie Viņa.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Un Viņš atpestīs Israēli no visiem viņa noziegumiem.