Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Dal profondo a te grido, o Signore; Canto delle ascensioni.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Signore, ascolta la mia voce. Siano i tuoi orecchi attenti alla voce della mia preghiera.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Se consideri le colpe, Signore, Signore, chi potrà sussistere?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Ma presso di te è il perdono: e avremo il tuo timore.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Io spero nel Signore, l'anima mia spera nella sua parola.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

L'anima mia attende il Signore più che le sentinelle l'aurora.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israele attenda il Signore, perché presso il Signore è la misericordia e grande presso di lui la redenzione.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Egli redimerà Israele da tutte le sue colpe.