Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

MAILOKO o na wahi hohonu, ua kahea aku au i oe, e Iehova.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

E ka Haku e, e hoolohe mai oe i ko'u leo; E haliu mai kou pepeiao i ka leo o ko'u nonoi ana.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Ina ma ka hala oe e haka pono mai ai, e Iehova, E ka Haku, owai la ka mea e ku.

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Aka, ma ou la ke kala ana o ka hala, I makauia'ku ai oe.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Ke kakali nei au, ke kakali nei ko'u uhane ia Iehova, A ke hoolana nei au ma kana olelo.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Ua oi aku ke kakali ana o ko'u uhane i ka Haku, Mamua o ko ka poe kiai kakali ana i ke ao.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

E kakali o ka Iseraela ia Iehova, no ka mea, Me Iehova no ka lokomaikai, a me ia no hoi ka hoolapanai nui wale.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Nana no e hoolapanai i ka Iseraela, Mailoko aku o ko lakou hewa a pau.