Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

«Ωιδή των Αναβαθμών.» Εκ βαθέων έκραξα προς σε, Κύριε.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Κύριε, εισάκουσον της φωνής μου· ας ήναι τα ώτα σου προσεκτικά εις την φωνήν των δεήσεών μου.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Εάν, Κύριε, παρατηρήσης ανομίας, Κύριε, τις θέλει δυνηθή να σταθή;

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Παρά σοι όμως είναι συγχώρησις, διά να σε φοβώνται.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Προσέμεινα τον Κύριον, προσέμεινεν η ψυχή μου, και ήλπισα επί τον λόγον αυτού.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Η ψυχή μου προσμένει τον Κύριον, μάλλον παρά τους προσμένοντας την αυγήν, ναι, τους προσμένοντας την αυγήν.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Ας ελπίζη ο Ισραήλ επί τον Κύριον· διότι παρά τω Κυρίω είναι έλεος, και λύτρωσις πολλή παρ' αυτώ·

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

και αυτός θέλει λυτρώσει τον Ισραήλ από πασών των ανομιών αυτού.