Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Wallfahrtslieder. Aus der Tiefe rufe ich dich, Jahwe,

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Herr, höre auf meine Stimme! Möchten deine Ohren aufmerksam sein auf mein lautes Flehn!

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Wenn du Verschuldungen im Gedächtnis bewahrtest, Jah, Herr, wer kann dann bestehen?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Vielmehr, bei dir steht die Vergebung, damit man dich fürchte.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Ich harre auf Jahwe; meine Seele harrt auf sein Wort.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Innig warte ich auf den Herrn, sehnsüchtiger, als Wächter auf den Morgen, als Wächter auf den Morgen.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Harre, Israel, auf Jahwe! Denn bei Jahwe ist die Gnade und bei ihm Erlösung in Fülle,

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

und er wird Israel erlösen von allen seinen Verschuldungen.