Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Cantique Mahaloth. Ô Éternel! je t'invoque des lieux profonds.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Seigneur, écoute ma voix! que tes oreilles soient attentives à la voix de mes supplications.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Ô Eternel! si tu prends garde aux iniquités, Seigneur, qui est-ce qui subsistera?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Mais il y a pardon par-devers toi, afin que tu sois craint.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

J'ai attendu l'Eternel; mon âme l'a attendu, et j'ai eu mon attente en sa parole.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Mon âme [attend] le Seigneur plus que les sentinelles [n'attendent] le matin, plus que les sentinelles [n'attendent] le matin.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israël, attends-toi à l'Eternel: car l'Eternel est miséricordieux et il y a rédemption en abondance par devers lui.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Et lui-même rachètera Israël de toutes ses iniquités.