Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Cantique des degrés. Du fond de l’abîme je t’invoque, ô Éternel!

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Seigneur, écoute ma voix! Que tes oreilles soient attentives A la voix de mes supplications!

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Si tu gardais le souvenir des iniquités, Éternel, Seigneur, qui pourrait subsister?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Mais le pardon se trouve auprès de toi, Afin qu’on te craigne.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

J’espère en l’Éternel, mon âme espère, Et j’attends sa promesse.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Mon âme compte sur le Seigneur, Plus que les gardes ne comptent sur le matin, Que les gardes ne comptent sur le matin.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israël, mets ton espoir en l’Éternel! Car la miséricorde est auprès de l’Éternel, Et la rédemption est auprès de lui en abondance.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

C’est lui qui rachètera Israël De toutes ses iniquités.