Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Cantique des degrés. Des profondeurs de l’abîme, je t’invoque, ô Eternel!

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Seigneur, écouté ma voix, que tes oreilles soient attentives aux accents de mes supplications.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Si tu tenais compte de nos fautes, Seigneur, qui pourrait subsister devant toi?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Mais chez toi l’emporte le pardon, de telle sorte qu’on te révère.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

J’Espère en l’Eternel, mon âme est pleine d’espoir, et j’ai toute confiance en sa parole.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Mon âme attend le Seigneur plus ardemment que les guetteurs le matin, oui, que les guetteurs n’attendent le matin.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Qu’Israël mette son attente en l’Eternel, car chez l’Eternel domine la grâce et abonde le salut.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

C’Est lui qui affranchit Israël de toutes ses fautes.