Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Cantique des montées. Du fond de l'abîme je crie vers toi, Yahweh.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Seigneur, écoute ma voix; que tes oreilles soient attentives aux accents de ma prière!

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Si tu gardes le souvenir de l'iniquité, Yahweh, Seigneur, qui pourra subsister?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Mais auprès de toi est le pardon, afin qu'on te révère.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

J'espère en Yahweh; mon âme espère, et j'attends sa parole.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Mon âme aspire après le Seigneur plus que les guetteurs n'aspirent après l'aurore.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israël, mets ton espoir en Yahweh! Car avec Yahweh est la miséricorde, avec lui une surabondante délivrance.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

C'est lui qui rachètera Israël de toutes ses iniquités.