Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Une chanson d'ascension. Du fond de l'abîme, j'ai crié vers toi, Yahvé.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Seigneur, entends ma voix. Que vos oreilles soient attentives à la voix de mes requêtes.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Si toi, Yah, tu enregistrais les péchés, Seigneur, qui pourrait le supporter?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Mais le pardon est avec vous, c'est pourquoi on vous craint.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

J'attends Yahvé. Mon âme attend. J'espère en sa parole.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Mon âme aspire à l'Éternel plus que les sentinelles n'aspirent au matin, plus que des gardiens du matin.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israël, espère en Yahvé, car il y a de la bonté chez Yahvé. La rédemption abondante est avec lui.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Il rachètera Israël de tous ses péchés.