Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

A Song of Ascents. Out of the depths I have cried to you, LORD.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Lord, hear my voice. Let your ears be attentive to the voice of my petitions.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

If you, LORD, kept a record of sins, Lord, who could stand?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

But there is forgiveness with you, therefore you are feared.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

I wait for the LORD. My soul waits. I hope in his word.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

My soul longs for the Lord more than watchmen long for the morning, more than watchmen for the morning.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israel, hope in the LORD, for there is loving kindness with the LORD. Abundant redemption is with him.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

He will redeem Israel from all their sins.