Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

A song of ascents. Out of the depths I call to you, Lord.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Lord, hear my voice: give heed with your ears to my loud plea.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

If you should mark sin, Lord, O Lord, who could stand?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

But with you is forgiveness, that you may be feared.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

I wait for the Lord, I wait for his word,

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

I look for the Lord more than watchman for morning, than watchman for morning.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israel, hope in the Lord: with the Lord there is love with him plenteous redemption.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

And he redeems Israel from all his iniquities.