Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Out of the depths I have cried to you, Adonai.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Lord, sh'ma ·hear obey· my voice. Let your ears be attentive to the voice of my petitions.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

If you, Yah, kept a record of depravities (moral evils), Lord, who could stand?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

But there is forgiveness with you, therefore you are feared.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

I wait for Adonai. My soul waits. I hope in his word.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

My soul longs for 'Adonay [Lord] more than watchmen long for the morning; more than watchmen for the morning.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israel [God prevails], hope in Adonai, for with Adonai there is chesed ·loving-kindness·. With him is abundant redemption.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

He will redeem Israel [God prevails] from all their depravities (moral evils).