Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

“A psalm of the steps, or the goings up.” Out of the depths do I cry to thee, O LORD!

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

O Lord! listen to my voice, Let thine ears be attentive to my supplication!

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

If thou, LORD, shouldst treasure up transgressions, Lord, who could stand?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

But with thee is forgiveness, That thou mayst be feared.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

I trust in the LORD; my soul doth trust, And in his promise do I confide.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

My soul waiteth for the LORD More than they who watch for the morning; Yea, more than they who watch for the morning!

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

O Israel! trust in the LORD! For with the LORD is mercy, And with him is plenteous redemption.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

He will redeem Israel From all his iniquities.