Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

OUT of the depths have I cried unto thee, O Lord.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Lord, hear my voice: let thine ears be attentive to the voice of my supplications.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

If thou, Lord, shouldest mark iniquities, O Lord, who shall stand?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

But there is forgiveness with thee, that thou mayest be feared.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

I wait for the Lord, my soul doth wait, and in his word do I hope.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

My soul waiteth for the Lord more than they that watch for the morning: I say, more than they that watch for the morning.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Let Israel hope in the Lord: for with the Lord there is mercy, and with him is plenteous redemption.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

And he shall redeem Israel from all his iniquities.