Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

A song for pilgrims going up to Jerusalem. Lord, I cry out to you from the depths of my pain.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Please listen to my cry, and pay attention to what I'm asking.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Lord, if you kept a list of sins, who could escape being condemned?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

But you are forgiving so that we might respect you.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

I'm waiting for the Lord, longingly waiting, for I trust in his word.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

I long for the Lord to come, more than watchmen longing for the dawn to come, more than watchmen longing for the dawn to come.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israel, put your hope in the Lord, for the Lord loves us with a trustworthy love and his salvation knows no limits.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

He will save Israel from every sin.