Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Out of the depths I have cried to thee, O Lord:

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Lord, hear my voice. Let thy ears be attentive to the voice of my supplication.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

If thou, O Lord, wilt mark iniquities: Lord, who shall stand it.

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

For with thee there is merciful forgiveness: and by reason of thy law, I have waited for thee, O Lord. My soul hath relied on his word:

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

My soul hath hoped in the Lord.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

From the morning watch even until night, let Israel hope in the Lord.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Because with the Lord there is mercy: and with him plentiful redemption.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

And he shall redeem Israel from all his iniquities.