Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

A Song of degrees. Out of the depths do I call upon thee, Jehovah.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Lord, hear my voice; let thine ears be attentive to the voice of my supplication.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

If thou, Jah, shouldest mark iniquities, Lord, who shall stand?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

But there is forgiveness with thee, that thou mayest be feared.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

I wait for Jehovah; my soul doth wait, and in his word do I hope.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

My soul [waiteth] for the Lord more than the watchers [wait] for the morning, [more than] the watchers for the morning.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Let Israel hope in Jehovah, because with Jehovah there is loving-kindness, and with him is plenteous redemption;

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

And he will redeem Israel from all his iniquities.