Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Een lied Hammaaloth. Uit de diepten roep ik tot U, o HEERE!

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

HEERE! hoor naar mijn stem; laat Uw oren opmerkende zijn op de stem mijner smekingen.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Zo Gij, HEERE! de ongerechtigheden gadeslaat; HEERE! wie zal bestaan?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Maar bij U is vergeving, opdat Gij gevreesd wordt.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Ik verwacht den HEERE; mijn ziel verwacht, en ik hoop op Zijn Woord.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Mijn ziel wacht op den HEERE, meer dan de wachters op den morgen; de wachters op den morgen.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Israel hope op den HEERE; want bij den HEERE is goedertierenheid, en bij Hem is veel verlossing.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

En Hij zal Israel verlossen van al zijn ongerechtigheden.