Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Een bedevaartslied. Uit de diepten, o Jahweh, roep ik tot U,

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Heer, hoor mijn klagen; Laat uw oren toch luisteren Naar mijn bidden en smeken!

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Ach Jahweh, zo Gij de zonde gedenkt, Ach Heer, wie zou het bestaan?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Neen, bij U is vergeving, Opdat ik vol hoop U zou vrezen, o Jahweh.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Mijn ziel schouwt hunkerend naar zijn belofte, Mijn ziel smacht naar den Heer;

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Meer dan wachters naar de morgen,

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Ziet Israël naar Jahweh uit. Want bij Jahweh is ontferming, En overvloed van verlossing;

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Hij zal Israël bevrijden Van al zijn zonden!