Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Hodočasnička pjesma. Iz dubine, Jahve, vapijem tebi:

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Gospodine, čuj glas moj! Neka pazi uho tvoje na glas moga vapaja!

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Ako se, Jahve, grijeha budeš spominjao, Gospodine, tko će opstati?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Al' u tebe je praštanje, da bi te se bojali.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

U Jahvu ja se uzdam, duša se moja u njegovu uzda riječ.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Duša moja čeka Gospodina više no zoru straža noćna; više no zoru straža noćna

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

nek' Izrael čeka Jahvu. Jer je u Jahve milosrđe i obilno je u njega otkupljenje;

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

on će otkupiti Izraela od svih grijeha njegovih.