Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Kasang laa. Aw Angraeng, kathuk ahmuen hoiah nang khaeah ka hangh.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Aw Angraeng, ka lok hae tahngai ah; tahmen kang hnikhaih lok bangah na naa to patueng ah.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Angraeng, nang, zaehaihnawk to na pakuem soe nahaeloe, Aw Angraeng angdoe thai koi mi maw om tih?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Toe nang to zit thai hanah, kaicae hae nang tahmen boeh.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Kai loe Angraeng ni ka zing, ka hinghaih mah anih to zing, a lok ah oephaih to ka suek.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Khodai zing kaminawk, khodai zing kaminawk pong kamthlai ah, ka hinghaih mah Angraeng to zing.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Angraeng ah palungnathaih hoi pop parai pahlonghaih oh pongah, Israel mah a oephaih to Angraeng ah suem nasoe.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Anih mah Israel to zaehaihnawk boih thung hoiah akrang tih.