Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Gikan sa mga kahiladman, nagtuaw ako kanimo, Oh Jehova.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Ginoo, patalinghugi ang akong tingog: Papatalinghugi sa imong mga igdulungog Ang tingog sa akong mga pagpangaliyupo.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Kong ikaw, Jehova, magatimaan pa unta sa mga kasal-anan, Oh Ginoo, kinsa ba ang arang makabarug?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

Apan adunay pagpasaylo diha kanimo, Aron ikaw takus gayud nga kahadlokan.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Nagahulat ako kang Jehova, ang akong kalag nagahulat, Ug sa iyang pulong milaum ako.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Ang akong kalag nagahulat sa Ginoo Labaw niadtong mga magbalantay nga nanagpaabut sa kabuntagon; Oo, labaw kay sa mga tawong-magbalantay nga nagapaabut sa kabuntagon.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Oh Israel, lumaum ka kang Jehova; Kay kang Jehova anaa ang mahigugmaong-kalolot, Ug kaniya anaa ang madagayaong pagtubos.

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

Ug siya magatubos sa Israel Gikan sa tanan niyang mga kasal-anan.