Zsoltárok 130

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

Песен на възкачванията. Из дълбочините виках към Тебе, Господи.

2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

Господи, послушай гласа ми; Нека бъдат ушите Ти внимателни на гласа на молбата ми.

3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

Ако би забелязал беззаконията, Господи, То кой, Господи, би могъл да устои?

4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

При тебе обаче няма прощение За да ти се боят.

5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

Чакам Господа, душата ми чака, И на словото Му уповавам.

6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

Душата ми очаква Господа Повече от ония, които очакват зората, Да! повече от очакващите зората.

7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

Нека се надява Израил на Господа; Защото Господ е милостта, И у Него е пълното изкупление;

8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

И Той ще изкупи Израиля От всичките му беззакония.