Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

MAIN arai da kom pan kotin malie ia la? Arai da komui pan kotin karirila jilan omui mo i?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

Arai da i en perki nan lol ai o jalo mi nan monion i ran karoj? Arai da ai imwintiti en kaurur kin ia?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Main ai Kot, kom kotin majan don ia o japen ia. Kom kotin kamaraini maj ai, pwe i ender mela.

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

Pwe ai imwintiti ender inda: I kaloedier i. O me palian ia ender perenki ai pupedier.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

A i kin liki omui kalanan; monion i en peren kida omui kotin jauaja ia. I pan kauleki Ieowa duen a kotin wiawia mau on ia.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.