Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

Koze kube nini, Nkosi, ungikhohlwa kokuphela? Koze kube nini ungifihlela ubuso bakho?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

Koze kube nini ngizicebisa emphefumulweni wami, ngilosizi enhliziyweni yami insuku zonke? Koze kube nini isitha sami siphakanyiswa phezu kwami?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Khangela, ungiphendule, Nkosi, Nkulunkulu wami; khanyisa amehlo ami hlezi ngilale ubuthongo bokufa,

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

hlezi isitha sami sithi: Sengimehlule; labangihluphayo bathokoze lapho nginyikinywa.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

Kodwa mina ngithembele emuseni wakho, inhliziyo yami izathaba ngosindiso lwakho.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

Ngizayihlabelela iNkosi, ngoba ingenzele okuhle kakhulu.