Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

Ra Anumzamoka nama'a knafi kagera kaninantegahane? Ana maka kna kaganera kaninantegahampi? Nama'a knafi kamefira hunaminka onagegosane? Ra Anumzamoka za'za knafi kagera kaninantane. Za'za kna kamefira hunaminka onagane.

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

Nagra za'zate nasuzampina nemanugeno nagu'namemo'a knazampina manino nevie. Nahigenka natranke'za ha' vahe'nimo'za nazeri havizama haza zankura zamavufaga rana nehaze?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Rukrahe hunka nenagenka Ra Anumzana nagri Anumzamoka kenona hunanto. Ru mase'nurega frinugi, navurga eri hari hunka hanavea namige'na, ofri kasefa hu'na mani'neno.

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

Hagi ha' vahe'nimo'za amanage hugahaze, tagra hara hugateronkeno'e hu'za musena hugahaze.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

Hianagi nagra vagaore kavesi zanka'agu namentintia nehu'na, nagra nagu'ma nevazina zanku musena nehue.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

Nagra Ra Anumzamofonku zagamera hugahue. Na'ankure Agra knare'zana rama'a hunante'ne.