Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

Thaburi ya Daudi Nĩ nginya rĩ, Wee Jehova? Ũgũtũũra ũriganĩirwo nĩ niĩ nginya tene? Nĩ nginya rĩ ũgũtũũra ũũhithĩte ũthiũ waku?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

Nĩ nginya rĩ ngũtũũra ngianaga na meciiria makwa, na o mũthenya ngoragwo na ihooru ngoro-inĩ yakwa? Nĩ nginya rĩ thũ yakwa ĩgũtũũra ĩĩhootaga?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Wee Jehova, Ngai wakwa, ndora na ũnjookerie ũhoro. Tũma maitho makwa mone, nĩguo ndikae gũkoma toro wa gĩkuũ;

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

nĩguo thũ yakwa ndĩkoige atĩrĩ, “Nĩndĩmũhootete,” nao arĩa marĩ muku na niĩ magĩkenere kũgũa gwakwa.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

No niĩ ndĩhokete wendo waku ũrĩa ũtathiraga; ngoro yakwa ĩkenagĩra ũhonokio waku.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

Nĩngũinĩra Jehova, nĩgũkorwo nĩanjĩkĩte wega mũno.