< Zsoltárok 13 >
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
“To the chief musician, a psalm of David.” How long, O Lord, wilt thou forget me continually! how long wilt thou hide thy face from me?
2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?
How long shall I have to devise resolves in my soul, with grief in my heart daily? how long shall my enemy exalt himself over me?
3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?
Look down, answer me, O Lord my God! enlighten my eyes, that I may not sleep the sleep of death;
4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.
That my enemy may not say, I have overcome him; that my assailants may not be glad when I am moved.
5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.
But I trust in thy kindness, let my heart be glad because of thy salvation:
6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.
I will sing unto the Lord, because he hath dealt bountifully with me.