Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

How long wilt thou forget me, O YHWH? for ever? how long wilt thou hide thy face from me?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

How long shall I take counsel in my soul, having sorrow in my heart daily? how long shall mine enemy be exalted over me?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Consider and hear me, O YHWH my Elohim: lighten mine eyes, lest I sleep the sleep of death;

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

Lest mine enemy say, I have prevailed against him; and those that trouble me rejoice when I am moved.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

But I have trusted in thy mercy; my heart shall rejoice in thy salvation.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

I will sing unto YHWH, because he hath dealt bountifully with me.