Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

For the end, a Psalm of David. How long, O Lord, will you forget me? for ever? how long will you turn away your face from me?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

How long shall I take counsel in my soul, [having] sorrows in my heart daily? how long shall my enemy be exalted over me?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Look on me, listen to me, O Lord my God: lighten mine eyes, lest I sleep in death;

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

lest at any time mine enemy say, I have prevailed against him: my persecutors will exult if ever I should be moved.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

But I have hoped in your mercy; my heart shall exult in your salvation.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

I will sing to the Lord who has dealt bountifully with me, and I will sing psalms to the name of the Lord most high.