Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

How long, O Jehovah? Will thou forget me forever? How long will thou hide thy face from me?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

How long shall I take counsel in my soul, having sorrow in my heart all the day? How long shall my enemy be exalted over me?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Consider and answer me, O Jehovah my God. Lighten my eyes, lest I sleep the death,

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

lest my enemy say, I have prevailed against him, lest my adversaries rejoice when I am moved.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

But I have trusted in thy loving kindness. My heart shall rejoice in thy salvation.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

I will sing to Jehovah because he has dealt bountifully with me.