< Zsoltárok 13 >
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
Kuom jatend wer. Zaburi mar Daudi. Nyaka karangʼo, yaye Jehova Nyasaye? Wiyi biro wil koda nyaka chiengʼ koso? Ibiro pandona wangʼi nyaka karangʼo?
2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?
Abiro dhi nyime ka an gi pek manie pacha kod kuyo manie chunya odiechiengʼ kodiechiengʼ nyaka karangʼo? Wasika biro locho kuoma nyaka karangʼo?
3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?
Para kendo idwoka, yaye Jehova Nyasaye Nyasacha. Chiw ler ne wengena, nono to dipo ka nindo otera mi atho;
4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.
nikech mano nyalo miyo jasika wach niya, “Aseloye,” kendo wasika biro bedo mamor ka apodho.
5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.
Anto ageno kuom herani mosiko; chunya oil kuom warruok mari.
6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.
Abiro wer ne Jehova Nyasaye, nikech osebedo ka otimona maber.