< Zsoltárok 13 >

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
【急難中的哭訴】達味詩歌,交與樂官。
2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?
上主,你把我全然遺忘,要到何時?上主,你掩面而不顧我,要到何時?
3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?
我的心情終日愁悵,要到何時?我的仇敵高居我上,要到何時?
4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.
上主,我的天主! 求你垂顧回答我;賜我眼目明亮,別讓我沉睡而亡。
5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.
免得我的仇人說:「我已打了勝仗! 」免得我跌倒之時,敵人歡欣若狂。
6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.
我今信賴你的愛憐;我心歡愉你的救援;我要向我恩主歌讚。

< Zsoltárok 13 >