Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

Aka mawt ham David kah Tingtoenglung Aw BOEIPA, mevaeng hil nim kai nan hnilh yoeyah ve? Mevaeng hil nim na maelhmai te kai taeng lamkah na thuh ve?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

Mevaeng hil nim ka thinko kah hnin takuem kothae la ka hinglu he cilsuep ka dul hawl ve? Mevaeng hil nim kai sokah ka thunkha loh caemthang a rhuk ve?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Aw ka BOEIPA Pathen paelki lamtah kai he n'doo dae. Ka mik mah han tueng sak dueknah khuila ka ip ve.

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

Ka thunkha loh, “Anih ka na coeng,” a ti vetih ka bung vaengah ka rhal rhoek te omngaih uh ve.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

Tedae kai tah nang kah sitlohnah dongah ka pangtung tih namah kah khangnah dongah ka lungbuei omngaih.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

BOEIPA te kai ham a then dongah ka hlai ni.