Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

Katoeng kruek zaehoikung hanah, David ih Saam laa. Aw Angraeng, nasetto maw nang pahnet han vop? Nang pahnet poe han boeh maw? Nasetto maw kai khae hoiah mikhmai na hawk han vop?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

Kai loe ni thokkruek nasetto maw palung ka set moe, nasetto maw khopoekhaih hoiah ka oh han vop? Ka misa mah nasetto maw na uk vop tih?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Aw Angraeng ka Sithaw, ka lok hae tahngai ah loe, na pathim ah: ka mik hae amtuengsak ah, to tih ai nahaeloe duekhaih hoiah ka iip poe moeng tih;

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

to naah ka misanawk mah, Anih loe ka pazawk boeh, tiah na naa o ueloe, kam tim naah kai raihaih paek kaminawk anghoe o moeng tih.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

Toe kai loe nam lunghaih tang kami ah ka oh; na pahlonghaih pongah kai ih palungthin anghoe tih.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

Anih loe ka nuiah paroeai hoih pongah, Angraeng khaeah laa ka sak han.