< Zsoltárok 13 >
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
ASTA ngaean, O Jeova, nae, umalefa jao guajo para taejinecog? asta ngaean nae unnaatog y matamo guiya guajo.
2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?
Asta ngaean nae jujaso y pinagat gui antijo, anae guaja pinite gui corasonjo todo y jaane? Asta ngaean nae ufangajulo y enimigujo guiya guajo?
3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?
Jaso ya jungogyo, O Jeova, Yuusso: ina y atadogjo sija para mungayo maego gui maego finatae.
4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.
Sa chaña umaalog y enimigujo: Jugana güe: sa chaña y enimigujo fanmamagof yaguin calamtenyo.
5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.
Lao guajo, y minaasemo nae juangocoyo: ya umagof y corasonjo gui satbasionmo.
6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.
Bae cantaye si Jeova: sa jafatinas y mauleg guiya guajo.