Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

Hangtud anus-a ba, Oh Jehova? hikalimtan mo ako sa walay katapusan? Hantud anus-a ba pagatagoon mo ang imong nawong gikan kanako?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

Hangtud anus-a ba magapakitambag ako sa akong kalag, Nga adunay kaguol sa akong kasingkasing sa tibook nga adlaw? Hangtud anus-a ba pagabayawon ang akong kaaway sa ibabaw nako?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Palandunga, ug tubaga ako, Oh Jehova nga Dios ko: Hayagan mo ang akong mga mata, kay tingali unya mahikatulog ako sa paghikatulog nga sa kamatayon;

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

Aron dili magaingon ang akong kaaway. Gidaug ko siya; Tingali unya ang akong mga kabatok managkalipay sa diha nga matarug ako.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

Apan sa imong mahigugmaong-kalolot misalig ako; Ang akong kasingkasing magakalipay sa imong kaluwasan.

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

Magaawit ako kang Jehova, Tungod kay nagatagad siya kanako sa madagayaon gayud.