Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

En vallfartssång. Mycken nöd hava de vållat mig allt ifrån min ungdom -- så säge Israel --

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

mycken nöd hava de vållat mig allt ifrån min ungdom, dock blevo de mig ej övermäktiga.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

På min rygg hava plöjare plöjt och dragit upp långa fåror.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Men HERREN är rättfärdig och har huggit av de ogudaktigas band.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

De skola komma på skam och vika tillbaka, så många som hata Sion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

De skola bliva lika gräs på taken, som vissnar, förrän det har vuxit upp;

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

ingen skördeman fyller därmed sin hand, ingen kärvbindare sin famn,

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

och de som gå där fram kunna icke säga: »HERRENS välsignelse vare över eder! Vi välsigna eder i HERRENS namn.»