Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Tan iyo yaraantaydii marar badan bay i dhibeen, Reer binu Israa'iil hadda ha yidhaahdeen,

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Tan iyo yaraantaydii marar badan bay i dhibeen, Laakiinse igama ay adkaan.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Kuwa beerta jeexa ayaa dhabarkayga jeexay, Oo jeexjeexoodiina way dheereeyeen.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Rabbigu waa xaq, Oo isagu wuxuu kala gooyay xadhkihii kuwa sharka leh.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Inta Siyoon neceb oo dhammu, Ha ceeboobeen oo dib ha u noqdeen.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Ha noqdeen sida cawska guryaha korkooda ka baxa Oo engega intaanu korin,

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Oo aan beergooyuhu gacantiisa ka buuxin, Kan xidhmooyinka xidhaana aanu laabtiisa ka buuxin.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Oo kuwa ag maraana ma yidhaahdaan, Barakadii Rabbigu korkiinna ha ahaato. Waxaan idiinku ducaynaynaa magaca Rabbiga.