Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Pogosto so me prizadeli od moje mladosti, naj sedaj reče Izrael,

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

pogosto so me prizadeli od moje mladosti, vendar niso prevladali zoper mene.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Orači so orali na mojem hrbtu; svoje brazde so naredili dolge.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Gospod je pravičen; razsekal je vrvi zlobnih.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Naj bodo zbegani in obrnjeni nazaj vsi, ki sovražijo Sion.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Naj bodo kakor trava na hišnih strehah, ki ovene preden zraste,

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

s čimer kosec ne napolni svoje roke niti kdor veže snope svojega naročja.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

[Naj] niti tisti, ki gredo mimo, ne rečejo: »Nad vami naj bo Gospodov blagoslov. Blagoslavljamo vas v Gospodovem imenu.«