Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

IJRAEL en inda: Re katoutou ia melel jan ni ai tikitik lel met pak toto.

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Pan pak toto re katoutou ia melel jan ni ai tikitik lel met; ari jo, re jota kak kaloe ia di.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Men japajap weirada pon tinjau ai, wiadar warawar reirei.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

A Ieowa me pun, a kotin lepuk pajaner jal en me doo jan Kot akan.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Karoj me kin tataki Jion, en jarodi o tanwei!

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Ren rajon ra pon oj en im o, me kin mon pena mon a pan ujujda!

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Me jota kin kadirela kumut en pa en jaundolun, de pa en me kin pir pena kap akan.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Pwe me kin daulul waja o, ren der inda: Kot en kotin kupura maui komail! Kit kapai komail da ni mar en Ieowa!