Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Faarfannaa ol baʼuu. Israaʼel akkana haa jedhu; “Isaan dargaggummaa kootii jalqabanii akka malee na cunqursaniiru;

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

isaan dargaggummaa kootii jalqabanii akka malee na cunqursaniiru; garuu na hin moʼanne.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Warri qootiisa qotan dugda koo qotan; boʼoo isaaniis ni dheeressan.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

Waaqayyo garuu qajeelaa dha; funyoo jalʼootaa gargar kukkuteera.”

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Warri Xiyoonin jibban hundinuu, qaaniidhaan duubatti haa deebiʼan.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Isaan akka marga bantii manaa irraa kan utuu hin guddatin goguu haa taʼan;

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

namichi haamu qabaa isaa guuttachuu, yookaan namichi walitti qabu bissii isaa guuttachuu hin dandaʼu.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Warri achiin darban, “Eebbi Waaqayyoo isiniif haa taʼu; maqaa Waaqayyootiin isin eebbifna” isaaniin hin jedhin.